csata után kardját markolja arcáról még nem tűnt el az elszánt fájdalom vér folyik végig a pengén meghalni készült ezen az alkonyon szinte gőzöl a mező vérben áznak a rét virágai nem haltak még el a haldoklók átkai tekintetében ott izzik a harc de szívében már a bánat lakik hiába győzött újra hite bénultan haldoklik érezte többször ezt a szédülést forgott már máskor is így a világ miért a sok szenvedés nem érti az Isten miért nem kiált nem akarok több vért! nem akarok több áldozatot! nem kell a karddal írt imádság! nem akarok több alázatot! fegyverét markolja a földön cseppenként nő vöröslő tócsa úgy érzi egyre gyengül ereje mintha elfolyna vágyai már nincsenek régen csak túl akart élni minden új pillanatot megérni az igazság győzelmét amelyért annyit gyilkolhatott most mindent veszni lát nem érti már a gyűlöletet nem is emlékszik milyen volt amikor szeretett esküjét nem hallja a hörgésektől hitét rég kettészelte már a kardja szeretet nevében ölni... már nem ezt akarja csak ledobni a terheket és könnyűvé válni elfeledni minden harcot elnyúlni csendes nyugalomban nem látni többé a sok haldokló arcot elég volt már ebből a világból vagy talán harcolni kell a Mennyben is? ha így van talán majd megbocsát önmagának is meginog majd térdre esik fájdalma nincs csak a zokogás rázza egyre azt hajtogatja: Minden hiába... már minden hiába...
csata után
kardját markolja arcáról még nem tűnt el az elszánt fájdalom vér folyik végig a pengén meghalni készült ezen az alkonyon szinte gőzöl a mező vérben áznak a rét virágai nem haltak még el a haldoklók átkai tekintetében ott izzik a harc de szívében már a bánat lakik hiába győzött újra hite bénultan haldoklik érezte többször ezt a szédülést forgott már máskor is így a világ miért a sok szenvedés nem érti az Isten miért nem kiált nem akarok több vért! nem akarok több áldozatot! nem kell a karddal írt imádság! nem akarok több alázatot! fegyverét markolja a földön cseppenként nő vöröslő tócsa úgy érzi egyre gyengül ereje mintha elfolyna vágyai már nincsenek régen csak túl akart élni minden új pillanatot megérni az igazság győzelmét amelyért annyit gyilkolhatott most mindent veszni lát nem érti már a gyűlöletet nem is emlékszik milyen volt amikor szeretett esküjét nem hallja a hörgésektől hitét rég kettészelte már a kardja szeretet nevében ölni... már nem ezt akarja csak ledobni a terheket és könnyűvé válni elfeledni minden harcot elnyúlni csendes nyugalomban nem látni többé a sok haldokló arcot elég volt már ebből a világból vagy talán harcolni kell a Mennyben is? ha így van talán majd megbocsát önmagának is meginog majd térdre esik fájdalma nincs csak a zokogás rázza egyre azt hajtogatja: Minden hiába... már minden hiába...
AJÁNLOM AZ OLDALT
