sápadt egem
felhők mögé rejtem
rejtvény vagyok
önmagamat fejtem

nappal is
éjszakában járok
bár keresek,
semmit nem találok

tudom
nyugalmam,
békém meglelhetem,

ha megállok
és tekintetem a múlt
és a jövő helyett
a jelenre szegezem

mégis megyek,
lépek tovább
csendben

összefüggéseket keresek
a szétzilált
rendben

várok,
már évezredek óta

várok,
magam mögé bújva

zajlik az élet,
rohan a világ
de én nem akarok
rohanni tovább

megállok és
szemetekbe nézek
önmagamat látom,
amint megigéztek

fogva tart
ezernyi szempár,
a csillogó íriszek

táguló, sötét
szembogaramban
féltve őrizlek

biztos pont vagy most
a szemedbe kapaszkodom
kevés dolog van, amihez
ebben a világban ragaszkodom

ha félre nézel,
megtörik a varázs,
egy rossz pillanat
megöl minden csodát

elveszítlek téged
és semmim sem marad,
elveszítem önmagam és
...

a Káosz magával ragad