megfeszül

megfeszül
megpattanni készül a csend
a pillanat kivár még
torokban gyűlik a dobbanás
dörömböl a felszabadító fájdalom
energiát gyűjt a kiáltás
kitörni készül
a mindent elsöprő üvöltés

szent pillanat ez
sötétség az újjászületés előtt
csend szüli éppen a hangot
halál szüli épp az életet
a test a léleké lett
összezuhan a létező világ
egyetlen igazság van csupán
a fájdalom amit keresel és megtalál

csak vékony hártya feszül
sötétség és ragyogás között
a feltörő gyönyör diadalt arat
minden fájdalom fölött
a megtisztulás útja
csupa lüktetés
az öntudat tengerén
elmerülés és felszínre kerülés

tudni kell fékezni a feltörőt
visszatartani a kitörni akaró pillanatot
szenvedve várni a robbanást
megfeszülni kell
még...
még tovább
elpattan szinte az elviselhető
a lehetetlen határára közel

önmagad mélységeibe zuhansz
érzed az egész Világegyetemet
rajtad kívül nincs semmi
a Mindenség benned születik meg
minden létező fájdalom
minden energia
beléd olvad és eltűnik
az Univerzum minden démona

hírtelen megpattan a fegyelem-hártya
sikoly örvénye hullámzik elő
leszakad a sötétség máza
félelmeket repeszt szét a fény
benned van minden jó forrása
meggyötört testedből fakad az őserő
kitágul tudat és lélek
ujjong a lelked: Ismét élek!