hol vagyok én? és honnan a vér ami hajt ami bennem zubog bejárja mind a test láthatatlan köreit és mint a fösvény az ékköveit úgy rejti el a hús a bőr
de hiába átüt a felszín alól és bár kék lesz kívül a dal amit a vörös belül dalol de a domborodó erek szelíden és lágyan rajzolnak éveket sorsot megéltet és eljövendőt becsültet és elvetendőt s mint a Változtathatatlan mint az Igazság úgy dobol a néma lüktetés ez is kevés ez is kevés
hol vagyok én? és honnan a hit mi még mindig élni segít és újra meg újra visszaránt a nemlét peremén sóhajokat szakít fel és űz és üzen és küld előre és lök és kiált nem állhatsz meg! csak menj végzeted már vár ne húzd az időt ne próbálj menekülni ne akard megúszni úgyis hiába
de talán mégsem hiszen van döntés bennem van a kulcs mi a végzet könyvét nyitja és bennem a tudás mi sorsomat átírni tanítja az öröm a fény mi segít meglátni a boldogság az ösvény mi hozzá vezet a társ az erő mi elvisz odáig a magány a súly mit odáig cipelek
hol vagyok én? és honnan ez az egész honnan a szavak melyek kiszaladnak belőlem megakadályozhatatlanul? honnan a gondolatok ezek a rációtlan de mégis magától értetődő önmagukban létező tények? miért hogy azt látom amit senki nem ért meg? és hol vagyok én önmagamon belül...
a Lélek öleli a Testet a Gondolat hordozza a Szavakat a Tudás megalkotja az Értelmet az Örökség hordozza Magamat
AJÁNLOM AZ OLDALT
